"Miután a kezdő fényképésznek tisztában kell lenni azon fogalommal, mit értünk „tevőleges” és „nemleges” alatt,
ezeknek magyarázata és megfejtése a következő. Ha egy fénykép, mely eredetijét úgy tünteti szemünk elé,
mint az valóságban is van „tevőleges”-nek (positiv), melyiken ellenben az árnyék ott van,
hol az eredetiben a világosság, és viszont a világos helyek árnyékban jelennek meg,
az ily kép „nemlegesnek”(negatív) neveztetik."

Nedves kollódiumos eljárás

Ambrotípia jelentése: Az ambrotípia vagy melanotípia egy fotográfiában használt direktpozitív képrögzítési eljárás. Nevét a görög „ambros" (örök) szóból nyerte, a „mela" jelentése fekete.

Története: Sir John Herschel kísérletei nyomán Adolphe Alexander Martin ajánlotta 1851-ben, hogy rövid expozíciót és lágy hívást alkalmazzanak, mert így fátyolmentes, nem túl kemény képet nyerhetnek. Ugyancsak ő próbálta meg 1853-ban a kollódium emulziót feketére lakkozott hátú fémlemezre is felvinni (ferrotípia). Az amerikai szakirodalom szerint az eljárást 1854-ben  szabadalmaztatta a bostoni Lames Ambrose Cutting, szerintük az ő nevéről hívják ambrotípiának, míg más források szerint Frederik Scott Archer és Peter Fry voltak a feltalálók.

Eljárás: Éter és cellulóz-nitrát = kollódium oldatába fémsókat elegyítenek. Ez az oldat gondosan zsírtalanított és tisztított üveglapra kerül felöntésre.
A felöntés nagyon gyakorlott és gyors mozdulatokkal egyenletesen elteríti az üveglap tetején a kollódiumot. Miután az üveglapon kissé megköt a kollódium, az egész lapot ezüst-nitrát fürdőbe helyezik. Itt a kollódiumban található fémsók helyet cserélnek az ezüst-nitrát ezüst atomjaival. Így az üveglap felülete opálos, fehér színűvé változik és innentől fényérzékennyé válik.

A fürdőből kivet érzékenyített és nedves üveglap a nagyformátumú fényképezőgép kazettájába kerül. A kazetta az előre beállított fényképezőgép hátfalára helyezve, a kazeta előlapját kihúzva a fényképezőgép optikáján keresztül kerül exponálásra - ami több másodperces záridőt jelent.

Az exponálás után, a labor piros fényénél kerül a kép előhívásra vas-szulfátos hívóval. Ezek után a kép fixálása következik, ahol láthatóvá válik a végleges kép. Mosás és szárítás után az igen sérülékeny hártyavékony kép fizikai és kémiai védelme érdekében a kép lakozást kap. Az eljárás legnagyob nehézsége, hogy a fényképezés ideje alatt az üveglapnak nem szabad megszáradnia, mert akkor elveszíti érzékenységét. A neve is innen ered - nedves kollódiumos eljárás. Így vagy labor közvetlen közelében, vagy mobil laborral kitelepedve lehet a fényképezést művelni.

Cianotípia

Az egyik legelterjedtebb papírkép készítési eljárás. Nagyon nagy előnye, hogy elegendő hozzá egy félhomályos szoba a kép érzékenyítéséhez, illetve csak kettő vegyszer (vörösvérlúgsó, ferriamoniumcitrát) szükséges a folyamathoz. 

Eljárás: az összetevők külön-külön nem fényérzékenyek, használat előtt bekeverve viszont már alkalmasak a képkészítéshez. Az összekevert érzékenyítő oldatot egy ecsett segítségével a papír felszínére egyenletesen felkenve és a papírt megszárítva, már kész is az alapanyagunk, amely így egy citromsárga bevonatot kap.
Kontakt másolással a ráhelyezett tárgyak vagy képek negatív fóliája, a fény (UV) hatására exponálódik. Erre a legalkalmasabb eszköz egy másolókeret, amely rögzíti a papíron a ráhelyezett negatívot. Az exponálás során a felvitt citromsárga érzékeny felület, mély zöld színbe fordul át. Az exponálás ideje nagyon változó lehet attól függően, hogy milyen fény éri a papírunkt, amely az egyszerű napfénytől, az épített UV fényforrásig - széles skálán mozog.
A leexponált képet, egyszerű folyóvízzel kimosva, a sötétzöld részek ciánkék színre változnak át, míg azok a részek ahol a papírt nem ért fényt, egyszerűen kimosódik a citromsárga érzékenyítő oldat. 

A cianotípi az egyszerűsége miatt nagyon sok kreativitást enged, hiszen a kép hordozóanyaga nem csak papír lehet, hanem textil vagy megfelelő előkészítéssel üveglap vagy akár egy kődarab is. További utómunkával a kép színe is meváltoztatható, erre akár tea, kávé, csersav is alkalmas. A lúgok halványítják, a savak erősítik a képet. Száradás közben még sötétedik a kép tónusa.

VanDyke - Argenotípia

Szintén egy papírkép készítési folyamat, amely lépései szinte azonosak a cianotípiával, viszont ez már ezüst alapú folyamat. Komolyabb előkészületeket kíván, piros lámpás labor és többféle vegyszer (ferriamoniumcitrát, ezüst-nitrát, citromsav, nátrium-tioszulfát) kell az elkészítéséhez. Az elkészült kép barna színvilágú lesz.

Eljárás: a szükséges vegyszereket használat előtt érdemes bekeverni, majd ecsettel felvinni a papírra. Fontos, hogy fém ne érintkezzen az érzékenyítő folyadékunkkal, mert az ezüst-nitrát rögtön reakcióba lép vele és tönkreteszi a képünket, így érdemes műanyag nyelű szivacs ecsettel dolgozni.
A megszárított érzékenyített papírunkra ugyanúgy exponálunk mint cianotípia esetén, viszont fényérzékenyebb az eljárás, így kevesebb ideig tartó megvilágítás is elegendő lehet.
A kép fixálása viszont több lépésből áll mint a cianotípia esetén: vízzel mosás, fixálás nátrium-tioszulfát oldatban, majd a végén újra mosás és szárítással zárjuk a folyamatot. Fixáláskor a kép erőteljesen besötétedik, száradáskor csak minimálisan változik a kép tónusa.